Gyertyahézag
Mint azt az előzőekből láttuk a gyertyahézag az egyik legfontosabb jellemzője a gyertyának. Hasonlóan a hőértékhez ezt is specifikálják a motorgyárak hogy passzoljon a motor gyújtási rendszerének teljesítményéhez. Általában - motortípustól függően - 0,4-1,2 mm közötti értékek fordulnak elő.
Ha túl nagy a gyertyahézag, akkor lecsökken a gyertya villamos teljesítménye és előfordulhat, hogy nem képződik szikra. Ilyenkor "kihagy" a motor, elégetlen keverék távozik a kipufogószelep(ek)en át a katalizátor felé, ami károsítja azt. Túl kicsi hézag esetén a szikra ugyan könnyebben létrejön de akár túl korán is, ezzel korai gyújtást idézve elő. A kis hézag ún. kopogásos égést okozhat, ami károsíthatja nem csak a gyertya szigetelő csúcsát de akár letörheti a testelektródát is és komolyan megterhelheti a motor szerkezeti elemeit. Ilyenkor a gyertyaelektródák elérhetik az akár 1600 °C feletti hőmérsékletet is!
A gyertyahézagot egy adott gyertyatípus esetén a gyártók általában a leggyakrabban előforduló értékre előre beállítják, hiszen ugyanaz a gyertya több motorba is jó lehet. Ez az érték azonban korántsem biztos, hogy pont egyezik azzal, ami a megfelelő a mi motorunknak. Ezért hagyományos (egy testelektródás) gyertya beszerelése előtt mindig ellenőrizzük, hogy megfelel-e az előírt értéknek és ha eltér attól, akkor a rajzon látható módon állítsuk be a hézagot. Fontos, hogy a hajlító szerszám ne sértse meg a középelektródát! A házilagos hézagállítás alól kivételt képeznek a speciális, többelektródás típusok, melyek hézagát csak speciális célszerszámmal lehet ellenőrizni illetve állítani. Szintén csínján kell bánni a ritkaföldfémekből készült elektródás gyertyákkal, mert ezek mechanikailag könnyen sérülnek (a vékony és merev középelektróda illetve a testelektródára hegesztett kis lapka könnyen letörhet).
Általánosságban is igaz, hogy a hézag beállításakor kerüljük a testelektróda túlzott hajlítgatását, mert egyrészt könnyen letörhet, másrészt az alakításkor használt eszközzel olyan felületi sérüléseket okozhatunk rajta, ami később intenzív kopáshoz vezet. Igen, ez nem nyomdahiba: kopáshoz! A szikraképződéssel ugyanis minden alkalommal - atomi méretekben ugyan - de anyag távozik a testelektródáról, ami így szép lassan fogyogat. Ez a fogyás okozza az elektródák alakjának elváltozása mellett a gyertyahézag folyamatos növekedését is. Ha ez nem lenne, akkor bizony - köszönhetően a mai gyertyák minőségi gyártástechnológiájának - a motor élettartama alatt nem lenne szükség cserélni őket!
Adódik a kérdés, hogy miért cserélik mégis őket, hiszen a hézagot újra be lehetne állítani? Nos bizonyos gazdasági érdekeken túl, ami ennek a cikknek nem tárgya, több oka is lehet a cserének.
- Bizonyos hézagnövekedés után már nem lehet úgy meghajlítani a testelektródát, hogy az optimálisan helyezkedjen el a középelektródához képest.
- A testelektróda minél több éllel/sarokkal rendelkezik, annál jobb a szikraképződés: egy kopott gyertyán a testelektródát az újkori fazonjára kellene reszelgetni.
- Ha a kiszereléskor véletlenül leejtik a gyertyát, a kerámia szigetelésen szemmel nem látható hajszálrepedések keletkezhetnek, ami később hibás működéshez vezethet.
Mindezek ellenére, ha egy időszakos inspekció alkalmával azt tapasztaljuk, hogy a gyertya nem túl kopott (a 0,1 mm-es értéket nem haladja meg a hézagnövekedés a gyári új értékhez képest és kielégítő a testelektróda alakja), akkor nyugodtan utánállíthatjuk a hézagot és visszaszerelhetjük a motorba.
| < Előző | Következő > |
|---|